Lapok:

2018. március 11., vasárnap

Bepillantás a zhun nép szokásaiba

Sziasztok!
Ma egy kivételes bejegyzést hoztam, ami betekintést enged a zhunok szokásvilágába. 

Akik már találkoztak korábbi háromszázas írásaimmal, vagy a világépítős darabkámmal, már ismerhetik a zhun népet. Korábban már mondtam, hogy az itt megosztott részletek és szereplők koránt sem biztos, hogy benne lesznek a végleges történetben, itt csupán játszom a világommal. 

Egy korábbi háromszázas írásban már előkerült Moizana Hang neve, ez a mostani bejegyzés is róla szól. Eddigre már megérkezett korábban ismeretlen férjéhez, megtartották az idegen férfi otthonában, az ő szokásaik szerint az esküvőt, s a tavasz beköszöntével készülnek, hogy visszautazzanak Zhungguoba, s a lány hazájában is megesküdjenek. (Annyit elárulok, hogy a kettő közti eseményeket egy kedves barátonémmal folyamatosan kijátszottuk/kijátsszuk fórumos szerepjátékban. :) )

Alapszitucáió, ami szintén a játékból ered: A férfi dolgozószobájában vannak, Moizana férje ölében ücsörög, úgy beszélgetnek - valójában egy bocsánatkérés után, mert az asszonyka rossz fát tett a tűzre. Az eredeti játékhoz képest csak minimális módosításokat tettem a nektek hozott szövegbe, hogy könnyebben érthető legyen magában is.

Kíváncsi leszek, mit mondtok rá? ^^ 

Zhun esküvői szokások

- Mondd csak Moizana, milyen egy zhun esküvő? 

Moizana egészen felélénkül a kérdésre, s megszokott csipogásba kezd:

- Ó, az hatalmasan nagyon szépséges dolog! Lesz ott egész teljes rokonság, minden öreg szülőm, meg apám és anyám és apám összes gyerekje, mert van nekem ám tizennyolc kicsit vagy nagyon testvérem. Lesz a kezdése egészen hajnalkor, még miénk házban. Utána... nem tudom, nem volt még, hogy férj lakik nem Zhungguoban, nem tudom, lesz hol vége, de majd okos atyám és okos férjem kitalál dologot. - legyint a lány, ezzel egyelőre elintézve ezt a kérdést. - Jön majd... nem tudom, jön maga családja is? - pillant a férfira, de bármit mond is, úgy folytatja, ahogy egy hagyományos esküvő zajlana. - Ha lenne maga zhun, jön maga apája és anyája is, maga lesz egyszerű, gyerek-ruhában, nem mérete lesz gyerek, csak díszei, meg leszek én is. Van ott sok hosszú szertartás, hogy maga apája kér el enyém apámtól engemet magának, és maga kell majd neki megígér, enyém apámnak sok dologot: megígér neki, hogy mindig nagyon vigyáz majd engem, meg megígér, hogy nevel belőlem nagyon hatalmasan jó asszonyt, megígér, hogy nem engedi sose, legyek én rossz, megígér, hogy nem lesz magának több első feleség, amíg én nem vagyok halott egészen, megígér, hogy majd maga összes ágyasa leborul előttem és fogad nekem engedelmezést, megígér, hogy maga gondoskodik rám nagyon, leszek sose éhes, sose szomjas, sose ruházatlanul maga házában, és megígér még maga valami dologot, ami nekem még titok, mert ezt csinálja csak apa és új fiú. És lesz, hogy enyém apám fogad magát fiújául, és maga apája és anyája... lenne, hogy fogad engem úgy, hogy lány, és én is csinálok ígérést, de én már csináltam, csak egyszerűbbet, mikor itten miénk esküvőnkön maga anyája köszönt el. És mond ránk dologokat zhun pap is, hogy zhun isten is lássa, hogy mi leszünk férj és feleség, mert most ő itt nem lát. Lesz nekünk kettő füstölő rúd, amiket maga már látott sokat enyém lakószobámban, és ott majd rakjuk azokat egy tartóba, ami mutatja, hogy miénk belső illat majd lesz már utána egy közös belső illat, amiben marad meg kettő külön is, és lesz együtt új is. És egészen addig nem szabad maga hozzám nyúl, meg én se magához ér. És akkor megyünk mi egyszerű ruhában ketten kicsike szobába, és öltöz... öltöztetjük egymást felnőtt ruhába, férj-feleség ruhába. Lesz nekem sárkány ruhámon, hogy én leszek maga házának sárkánya, aki védi meg mindentől! Maga már ismer, én vettem fel ruhát, mikor volt itt maga apája és anyája. Igaz, még volt nem esküvő, de én voltam már itt, én... - itt kicsit megszeppenve mosolyodik el és hajtja lejjebb a fejét - Én akartam, hogy én mutatom, hogy itt most már vagyunk mi itthon, és vagyok én is itthon, mert én gondoltam, hogy lakok itt, az kicsit mintha már lennék feleség, mert én már nem vagyok otthon. Ért, ugye? Na és akkor mi megyünk vissza új ruhában, hmm... van magának egyszerű ruha, ugye? Én voltam itt zhun ruhában esküvőn, én akarom, szabadjon magának is, ha akar legyen barbár ruhában zhun esküvőn. Lesz két ruha, lesz átöltözködés, de lesz az magának barbár ruha, jó? - egészen beleélte magát, tekintete csillog, ahogy rákérdez, férjének is jó-e, amit ő itt kifundált. - Majd én megkedveskedem apámat, hogy megenged ezt, maga csak hoz egyszerű és díszes barbár ruhát. Lesz majd egész udvar hatalmasan szép, sok-sok fény, meg papírlámpás, sok asztal, sok finom étel, sok ital, és lesz táncozós lányok. Ők szolga lányok, ők tudnak csinálni táncozást férfiknak, hogy legyen jó kedvük. Én majd viszek magának sok-sok ételt, hogy maga lát, van magának mennyire szorgalmatos, szép feleségje. Van nekünk is borzasztó sok rokon, kell csinálni családok fejével magának ivást. Mikor már majdnem van éjszaka közepe, lesz előtte kettő óra csönd. Nincs zene, nincs nagy ének, mindenki pihen kicsikét. Akkor szabad maga választ lányt miénk rabszolgákból, majd apa megmond, kit szabad. Van ez azért, mert új kicsi asszony még nem ügyes, és hogy legyen este szép férjnek, és legyen ő később türelemes. - itt játékosan felemeli a mutatóujját és megfenyegeti férjét: - De nem ám maga csinál butát és nem választ lányt! Fog engem kinevetni minden rabszolgám és veszítek előttük arcot, hogy van nekem hitvány, puha férjem, hogy nem bír egy este kettő asszonyt! Én leszek enyém családdal, köszön el tőlük. - itt kicsit lehalkítja addig lelkesen csicsergő hangját. - De maga nem meglepőd és nem csinál utána nagy szemeket jó? Én fogok egészen biztosan csinálni sírást, mert én megyek nem csak kicsit messze, hanem megint nagyon sokáig messze, ide vissza, és leszek nagyon-nagyon szomorú. És pihenés után jön megint mindenki udvarra, ruha-tetők alá, és lesz, hogy én énekelek magának nagyon szépet, és utána lesz tovább megint mulatozás. És mi szabad majd megszökünk kertben, és lenne, hogy mi megyünk haza maga otthonába, de én nem tudom, megyünk majd hova, de majd ezt lehet, apám már tud, vagy ha van magának ott kereskedős háza, mi megyünk oda. Ott lenne, hogy maga csinál belőlem először asszonyt, de én már itt lettem asszony, nem baj. És lesznek következő nap első sugárzásai, hogy találnak minket új otthonban. Lesz ez nagyon szép, és tud maga miért? Mert én már tudom, ki lesz nekem újra férjem, és leszek fantasztikusan boldog, és én már fogom magát ismerni, maga nem lesz idegen, és tudok én lenni egész esküvőkor olyan, hogy én figyeljem, enyém férj mitől lesz boldog. - lelkes hangon fejezi be a hosszú magyarázatot, majd kinyúl és belesimít férje hajába.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése