Lapok:

2018. május 18., péntek

Fordítás - Segítő kérdések fantasy világ építéséhez - II./4. rész

A cikksorozat nulladik részében egy kedvcsinálónak szánt tartalomjegyzéket láthattatok, melyről azt ígértem, hamarosan átgondolandó kérdésekkel egészülnek ki az egyes pontjai. Megérkezett a második témakör negyedik része, ami egyben segítség lehet azoknak, akik már jelentkeztek a Világdarabok játékra, és azoknak is, akik még csak tervezik. ;) 

A teljes listát itt találjátok.


II. Fizikai és történelmi jellemzők

        4. Világtörténelem

Milyen régről vannak feljegyzések vagy történetek történelmi eseményekről? Mennyire széles körben ismertek ezek a történetek?

Hisz az átlagember ezekben a régi mesékben vagy épp elutasít olyanokat, amik a valóságon alapulnak (pl. Trója)?

Mióta élnek emberek ezen a világon? Az evolúció során alakultak ki, istenek teremtették őket vagy valahonnan máshonnan vándoroltak ide? Ha vannak nem emberi lények is, körülbelül mennyi ideje vannak itt és honnan származnak?

Mennyire hasonlít a történelem és a kultúra ezen az alternatív Földön a valós történelemre és kultúrára? Miért van ez a hasonlóság/különbözőség?

Hol kezdődött a civilizáció? Milyen irányokba terjedt szét? Hogyan hatott a civilizáció fejlődésére a mágia jelenléte? A nem emberi fajok megjelenésére, ha vannak ilyenek? Események vagy az istenek közvetlen beavatkozása?

Hagyományosan melyik népek, városok, fajok harcoltak, szövetkeztek, kereskedtek vagy épp versengtek egymással? Hol vannak még mindig komoly érzelmi hatásai a régi eseményeknek?

Melyik népek, városok, fajok közt volt konfliktus a közelmúltban? Miért? Mikor és miért tört ki a legutóbbi háború? Ki nyert?
Melyik népet, stb. tartják (számítanak?) a legcivilizáltabbnak? Melyek a technológiailag legfejlettebbek? Kik a legfejlettebbek mágiailag? És kik a legkevésbé? Miért?

Van-e egy egységes, általánosan elfogadott naptár (beleértve az idő mérését is) vagy a városok, népek, fajok különbözőt használnak?

Hány nyelv létezik? Melyek között van kapcsolat (pl. újlatin nyelvek ) és miért? Mely nyelvek kölcsönöztek szavakat vagy mondásokat más nyelvekből? Melyiket beszélik valószínűleg a legszélesebb körben?

Van-e egy egyfajta “kereskedelmi nyelv”, ami megkönnyíti az olyan országok közti érintkezést, kereskedelmet, amik nem ugyanazt a nyelvet beszélik? Van-e olyan “egyetemi nyelv”, amit a művelt vagy nemes emberek beszélnek, amilyen a latin volt a középkorban?



2018. április 28., szombat

Pályázat - 10. - elemzéssel

Sziasztok!

Ez nem egy klasszikus pályázat - csak az egyszerűség kedvéért soroltam abba a bejegyzés csoportba -, de szeretném megmutatni Nektek, mert bizony értékelést és elemzést ígérnek minden beküldőnek.

Részletek: Írj örömmel!

Ha vagytok olyan elvetemültek, hogy "munkával" ünnepeljétek május 1-jét, itt az alkalom! :)

2018. április 27., péntek

Pályázat - 09.

Sziasztok!

Rég nem volt már pályázat, most viszont négyet is hoztam nektek. Egyik helyre kimondottan sci-fit, fantasyt, horrort várnak, a másik háromnál pedig nem volt zsánerkikötés.

Köszönöm az ajánlásokat Brukúnak és Daremonak!


Jó munkát és sok sikert! :)


2018. április 11., szerda

Világdarabok 06. - Henna

Éghajlat

- Francba az egésszel, én felmondok!

Aina csak a szemét forgatta az újabb dühkitörés hallatán. Amikor Északváros tanácsnoka azt a büntetést szabta ki számára, hogy negyvennyolc órás őrséget kell vállalnia a legfelső határon az Üveg-folyó mentén, akkor azt hitte az éjszakai fagy lesz a legnagyobb ellensége. Ám néhány óra leforgása alatt nyilvánvalóvá vált, hogy ezt a kitüntetett posztot Andrej nyerte el, a középkorú, termetes, mogorva őr, aki több órás kiselőadásokat tartott arról, hogy milyen borzalmas vidék is ez.

Hiába takarta vastag sál arcuk nagy részét, Andrej zsörtölődése tökéletesen érthető és hallható volt – Aina legnagyobb bánatára. Az első órában még megvolt a remény a normális kommunikációra, ám azt hamar eltiporta Andrej a hatalmas, meleg prémmel kibélelt bakancsával.

Most, a tizenkettedik óra végén Aina mozdulatlanul ált az őrtorony egyik keskeny lőrése előtt, és meredten bámulta az előtte elterülő vakító fehérséget. Szerette volna kizárni a morgolódást, de nem sok minden vonhatta el a figyelmét – ijesztően mozdulatlan volt odakint minden. „Persze addig jó, amíg nincs mozgolódás” – gondolta Aina és szinte szégyellte magát, amiért majdnem imádkozni kezdett egy nem várt, izgalmas eseményért.

- No, mi van te leány, talán odafagytál?

Aina egy pillanatra lehunyta szemét és mély levegőt vett: összeszedte minden megmaradt türelmét ahhoz, hogy higgadtan válaszolhasson.

- Őrködöm. Tudja, ez a munkánk.

- Hah! Aztán mit gondolsz, mi a fészkes nyavalya jönne pont abból az irányból? – Andrej nehézkes, döcögős léptekkel odamasírozott hozzá és kimutatott a nyíláson. - Innen ugyan nem látszik, de alig néhány kilométer múlva arra már csak Mirovia, a Nagy Óceán van. Nincsen itt más csak jég és hó. Pont ezt mondom, hát nem? Üvegvárosban kényelmesen sétálgathatnak az emberek a fák között, minket meg ide küldtek, hogy szép csendben halálra fagyjunk. Őrség, egy fenét! Túl sokan voltunk már abban a nyomorult városban, muszáj volt valamit kitalálniuk ahhoz, hogy néhányunkat kipaterolhassák onnan! Undorító csürhe…

És így tovább, és így tovább. Aina amennyire csak tudta, kizárta Andrej hangját, ám eddig elmondott szavai is elegek voltak ahhoz, hogy képzeletét messze repítsék erről a vidékről.

Szó, ami szó, abban kétségtelenül igaza volt Andrejnek, hogy itt fent északon nincsen más csak jég és hó. Vakító fehérség és ingerült emberek. Nem a legbarátságosabb környezet egy maga fajta, fiatal lánynak, de ahogy mindenki másnak, aki erre tévedt, neki is meg volt rá a jó oka, hogy elmeneküljön Üvegváros sűrű utcáiról.

A hosszú őrségben azonban nem volt nehéz visszagondolni a szép időkre: a napsütés meleg simogatására, a kedves szellő játékos táncára, vagy az egyenletesen csörgedező patakok játszotta dallamra. Üvegvárosban tél idején láttak ugyan havat, érezték a csípős hideget, de ez meg sem közelítette az északi határon élők mindennapjait.

Ha tehette volna, akkor nyugatra ment volna, a Nagy Erdőbe, esetleg Nyugatvárosba, hogy az ottani tanács őrségébe tartozhasson. Ők is pár kilométerre voltak a Nagy Óceán partjától, de az ő napjaikat legfeljebb egy-egy esőfelhő vagy nagyobb széllökés ronthatta el.

Ott szabadnapjain sétálhatott volna a sűrű, élettel teli erdőkben, esetleg elmehetett volna fürdeni a közeli folyóba. Ha romantikusabb lélek lenne, akkor talán még az is eszébe jutott volna, hogy Nyugatvárosban minden reggel a csicsergő madarak énekére kelhetett volna fel.

Aina azonban két lábbal állt a földön; azt vallotta, az álmodozás csak felesleges időhúzás. A tettek embere volt, ám nem mindig a jóké. Üvegvárosban egy árva lánynak könnyű a rossz út csábítására hallgatnia – legalább annyira, mint egy helyes szélhámos kedves szavainak bedőlnie.

Hirtelen lehúzta vastag sálját az arcáról. Szüksége volt egy kis friss levegőre, hogy elűzze az emlékeket. Nem számított, hogy a hideg égette a tüdejét, pillanatok alatt kiszárította arcát és ajkát – mindez segített neki visszatérnie a valóságba, ide, Északvárosba. Bármennyire is kellemes gondolat, hogy Nyugatváros zöldellő vidékén kóboroljon, soha nem mehet oda, és ezt is annak a kötélrevaló gazfickónak köszönheti, senki másnak.

Bár nem szívesen hallgatta Andrej indulatos monológját, most mégis biztonságosabb megoldásnak tűnt, mint az, hogy a saját gondolataiba vesszen, így kényszerítette magát, hogy az őrre figyeljen. Andrej időközben visszatért a torony egyik végében elhelyezett padra, és kesztyűbe bújtatott lapátkezeit dörzsölte össze szorgosan, mintha tüzet akarna csiholni.

- Én bizony megmondom neked leány, engem keletre szántak az égiek, nem ebbe a fagyott pokolba!

- Miért pont keletre? – Andrej meglepetten kapta fel tekintetét Ainára. A váratlan érdeklődéstől megbokrosodva még intenzívebb mutogatással kísérte további szavait.

- Jártál már Keletvárosban? Közelebb van Sarkcsillaghoz, mint maga Üvegváros, bizony ám! – Andrej úgy mondta ezt, hogy kétség nem fért hozzá: minél közelebb lakik valaki a Csillag Lovasokhoz, annál szerencsésebb. – Hegyláncok védik egyik oldalról, a Nagy Óceán pedig a másikról. Nincs azaz őrült Védelmező, vagy ember, aki ott akarna támadni! Ott aztán nyugodtan hátradőlhetnék! Lenne egy kis faházam a hegy lábánál, ahonnan, ha körbenézek, nem látok mást csak legelőket, meg fenyőerdőket! Akkor aztán még az örökös esőzés sem érdekelne!

- Tudja, hogy ott is szokott havazni, ugye? – Andrej bosszús pillantást vetett Ainára, amiért bemocskolta az idilli képet, de a lány gyorsan visszahúzta arca elé a sálat, hogy elrejtse mosolyát.

- Nem baj az nekem, ha néha-néha látok havat, csak ne kéne azt bámulnom az év minden napján!

- Akkor miért nem megy délre? A hegyekben ugyan ott is látni havat, de ha azokon átjut és a déli határ felé megy, egészen addig, amíg meg nem látja az első útjába eső homokos partot, akkor már egy percig sem kellene aggódnia a hideg miatt.

- Hallod te, hogy miket mondasz őrült némber? Innen ugyan elvágyódom, de a világról azért még nem! Egyik Isten kérésére sem sétálnék át a Ferusok hegyein csak azért, hogy homokot meg vizet lássak! Nem élnék még addig sem, amíg az átfagyott csontjaim kiolvadnának abban a hőségben.

- Maga tudja – vonta meg vállát Aina, de az elmúlt órák panaszáradata után nem bírta megállni, hogy annyit még oda ne szúrjon: - Pedig ott találhatna magához illő párt is. - Andrej ostobaságáról adott tanúbizonyságot értetlen tekintete. – Tudja, kedves Andrej, ott élnek a szirének.

Aina hangosan felnevetett, miközben Andrej az eddigi legcifrább káromkodásaival tarkítva fejezte ki hozzáállását a halfarkú hölgyemények iránt.

Pár óra kellett hozzá, hogy a kedélyek lecsillapodjanak, és Aina ismét a hidegben, a szűk lőrésen át szótlanul bámulja a tájat. Lehet, hogy álmaiban elutazhatott a szeles nyugatra, az esős keletre vagy akár a napsütéses délre, felébredve mindig ugyanott találja magát: a mozdulatlanná fagyott északon.

2018. március 11., vasárnap

Bepillantás a zhun nép szokásaiba

Sziasztok!
Ma egy kivételes bejegyzést hoztam, ami betekintést enged a zhunok szokásvilágába. 

Akik már találkoztak korábbi háromszázas írásaimmal, vagy a világépítős darabkámmal, már ismerhetik a zhun népet. Korábban már mondtam, hogy az itt megosztott részletek és szereplők koránt sem biztos, hogy benne lesznek a végleges történetben, itt csupán játszom a világommal. 

Egy korábbi háromszázas írásban már előkerült Moizana Hang neve, ez a mostani bejegyzés is róla szól. Eddigre már megérkezett korábban ismeretlen férjéhez, megtartották az idegen férfi otthonában, az ő szokásaik szerint az esküvőt, s a tavasz beköszöntével készülnek, hogy visszautazzanak Zhungguoba, s a lány hazájában is megesküdjenek. (Annyit elárulok, hogy a kettő közti eseményeket egy kedves barátonémmal folyamatosan kijátszottuk/kijátsszuk fórumos szerepjátékban. :) )

Alapszitucáió, ami szintén a játékból ered: A férfi dolgozószobájában vannak, Moizana férje ölében ücsörög, úgy beszélgetnek - valójában egy bocsánatkérés után, mert az asszonyka rossz fát tett a tűzre. Az eredeti játékhoz képest csak minimális módosításokat tettem a nektek hozott szövegbe, hogy könnyebben érthető legyen magában is.

Kíváncsi leszek, mit mondtok rá? ^^ 

Zhun esküvői szokások

- Mondd csak Moizana, milyen egy zhun esküvő? 

Moizana egészen felélénkül a kérdésre, s megszokott csipogásba kezd:

- Ó, az hatalmasan nagyon szépséges dolog! Lesz ott egész teljes rokonság, minden öreg szülőm, meg apám és anyám és apám összes gyerekje, mert van nekem ám tizennyolc kicsit vagy nagyon testvérem. Lesz a kezdése egészen hajnalkor, még miénk házban. Utána... nem tudom, nem volt még, hogy férj lakik nem Zhungguoban, nem tudom, lesz hol vége, de majd okos atyám és okos férjem kitalál dologot. - legyint a lány, ezzel egyelőre elintézve ezt a kérdést. - Jön majd... nem tudom, jön maga családja is? - pillant a férfira, de bármit mond is, úgy folytatja, ahogy egy hagyományos esküvő zajlana. - Ha lenne maga zhun, jön maga apája és anyája is, maga lesz egyszerű, gyerek-ruhában, nem mérete lesz gyerek, csak díszei, meg leszek én is. Van ott sok hosszú szertartás, hogy maga apája kér el enyém apámtól engemet magának, és maga kell majd neki megígér, enyém apámnak sok dologot: megígér neki, hogy mindig nagyon vigyáz majd engem, meg megígér, hogy nevel belőlem nagyon hatalmasan jó asszonyt, megígér, hogy nem engedi sose, legyek én rossz, megígér, hogy nem lesz magának több első feleség, amíg én nem vagyok halott egészen, megígér, hogy majd maga összes ágyasa leborul előttem és fogad nekem engedelmezést, megígér, hogy maga gondoskodik rám nagyon, leszek sose éhes, sose szomjas, sose ruházatlanul maga házában, és megígér még maga valami dologot, ami nekem még titok, mert ezt csinálja csak apa és új fiú. És lesz, hogy enyém apám fogad magát fiújául, és maga apája és anyája... lenne, hogy fogad engem úgy, hogy lány, és én is csinálok ígérést, de én már csináltam, csak egyszerűbbet, mikor itten miénk esküvőnkön maga anyája köszönt el. És mond ránk dologokat zhun pap is, hogy zhun isten is lássa, hogy mi leszünk férj és feleség, mert most ő itt nem lát. Lesz nekünk kettő füstölő rúd, amiket maga már látott sokat enyém lakószobámban, és ott majd rakjuk azokat egy tartóba, ami mutatja, hogy miénk belső illat majd lesz már utána egy közös belső illat, amiben marad meg kettő külön is, és lesz együtt új is. És egészen addig nem szabad maga hozzám nyúl, meg én se magához ér. És akkor megyünk mi egyszerű ruhában ketten kicsike szobába, és öltöz... öltöztetjük egymást felnőtt ruhába, férj-feleség ruhába. Lesz nekem sárkány ruhámon, hogy én leszek maga házának sárkánya, aki védi meg mindentől! Maga már ismer, én vettem fel ruhát, mikor volt itt maga apája és anyája. Igaz, még volt nem esküvő, de én voltam már itt, én... - itt kicsit megszeppenve mosolyodik el és hajtja lejjebb a fejét - Én akartam, hogy én mutatom, hogy itt most már vagyunk mi itthon, és vagyok én is itthon, mert én gondoltam, hogy lakok itt, az kicsit mintha már lennék feleség, mert én már nem vagyok otthon. Ért, ugye? Na és akkor mi megyünk vissza új ruhában, hmm... van magának egyszerű ruha, ugye? Én voltam itt zhun ruhában esküvőn, én akarom, szabadjon magának is, ha akar legyen barbár ruhában zhun esküvőn. Lesz két ruha, lesz átöltözködés, de lesz az magának barbár ruha, jó? - egészen beleélte magát, tekintete csillog, ahogy rákérdez, férjének is jó-e, amit ő itt kifundált. - Majd én megkedveskedem apámat, hogy megenged ezt, maga csak hoz egyszerű és díszes barbár ruhát. Lesz majd egész udvar hatalmasan szép, sok-sok fény, meg papírlámpás, sok asztal, sok finom étel, sok ital, és lesz táncozós lányok. Ők szolga lányok, ők tudnak csinálni táncozást férfiknak, hogy legyen jó kedvük. Én majd viszek magának sok-sok ételt, hogy maga lát, van magának mennyire szorgalmatos, szép feleségje. Van nekünk is borzasztó sok rokon, kell csinálni családok fejével magának ivást. Mikor már majdnem van éjszaka közepe, lesz előtte kettő óra csönd. Nincs zene, nincs nagy ének, mindenki pihen kicsikét. Akkor szabad maga választ lányt miénk rabszolgákból, majd apa megmond, kit szabad. Van ez azért, mert új kicsi asszony még nem ügyes, és hogy legyen este szép férjnek, és legyen ő később türelemes. - itt játékosan felemeli a mutatóujját és megfenyegeti férjét: - De nem ám maga csinál butát és nem választ lányt! Fog engem kinevetni minden rabszolgám és veszítek előttük arcot, hogy van nekem hitvány, puha férjem, hogy nem bír egy este kettő asszonyt! Én leszek enyém családdal, köszön el tőlük. - itt kicsit lehalkítja addig lelkesen csicsergő hangját. - De maga nem meglepőd és nem csinál utána nagy szemeket jó? Én fogok egészen biztosan csinálni sírást, mert én megyek nem csak kicsit messze, hanem megint nagyon sokáig messze, ide vissza, és leszek nagyon-nagyon szomorú. És pihenés után jön megint mindenki udvarra, ruha-tetők alá, és lesz, hogy én énekelek magának nagyon szépet, és utána lesz tovább megint mulatozás. És mi szabad majd megszökünk kertben, és lenne, hogy mi megyünk haza maga otthonába, de én nem tudom, megyünk majd hova, de majd ezt lehet, apám már tud, vagy ha van magának ott kereskedős háza, mi megyünk oda. Ott lenne, hogy maga csinál belőlem először asszonyt, de én már itt lettem asszony, nem baj. És lesznek következő nap első sugárzásai, hogy találnak minket új otthonban. Lesz ez nagyon szép, és tud maga miért? Mert én már tudom, ki lesz nekem újra férjem, és leszek fantasztikusan boldog, és én már fogom magát ismerni, maga nem lesz idegen, és tudok én lenni egész esküvőkor olyan, hogy én figyeljem, enyém férj mitől lesz boldog. - lelkes hangon fejezi be a hosszú magyarázatot, majd kinyúl és belesimít férje hajába.




2018. március 2., péntek

Világdarabok - 07. téma - Domborzat - 18/március

Csiripp!

Ez itt a márciusi téma. A januári és a februári… nos, ők síelni mentek, és annyira megszerették az Alpokat, hogy ott is maradtak. Kérlek, nézzétek el nekik. :D

07. téma - Domborzat 

Ezúttal azzal kezdem, hogy fejben már felírom: ha egyszer véglegesítem a világépítést, a domborzatot vegyem előrébb a sorban. Az éghajlatnál mindenképp előrébb, hiszen arra is befolyással lehet, módosíthatja az adott területen egyébként jellemző klímát, ahogy arra az előző témában már utaltam is.

Nézzünk egy definíciót:

„A domborzat vagy (föld)felszín (relief) természetföldrajzi fogalom, egy bolygó szilárd kérgének (litoszféra) és vízburkának (hidroszféra) felülete.” - /Wikipédia/

Természetesen, ha valaki nagyon lelkes – és sok ideje van –, elkezdhet olyasmiken gondolkodni, hogy a földtörténeti korokban miként is alakult ki mai (a világa jelenidejében lévő) formája a földfelszínnek, de a téma szempontjából ezt meghagyom az elvetemülteknek. :D Itt most csak a jelenről fogok írni.

Az „itt és most”-ról, vagyis ha te mondjuk a bolygódnak csupán egy földrészét, vagy épp egyetlen országát szeretnéd használni, nem muszáj okvetlen a földgolyó túloldalán fekvő kontinenst is aprólékosan kitalálni. Amit viszont érdemesnek gondolok: legalább a szomszédos országokat, illetve azokat a területeket, amikkel kapcsolatot tervezel. Mert mondjuk a fő helyszínül szolgáló országban nem terem meg egy bizonyos növény, ami a napos síkságokat szereti, de egy másik országban igen, így onnan hozathatnak be a lakosok.

Tervezéskor ezekkel a domborzati elemekkel számolhatsz – melyek kiterjedtségük függvényében megjelenhetnek akár egy kisebb méretarányú, mondjuk a kontinenst ábrázoló térképen, viszont lehet köztük, ami csak egy közelebbin fog látszani:

Síkságok, dombok, hegyek, völgyek, medencék, tavak, folyók és persze a tengerek, óceánok. Valamint a szigetek, félszigetek.

A domborzat hatással van a:
  • biotikus – pl. állatok elterjedtsége, mezőgazdaság befolyásolása 
  • és az abiotikus környezetre – klíma, időjárás 
Mindezek mellett, egyelőre színesítésként és a gondolatok elindításáért még néhány területet megemlítek, melyeket szintén befolyásol a domborzat. Ezek később részletesebben, önálló témaként is előkerülnek majd
  • Hadviselés, katonai szempontok – a katonák terepi tevékenységét alapvetően meghatározza a domborzat, főként a menetek, manőverek, megfigyelés és rejtőzés szempontjából. (Gondoljunk csak bele, a Thermopülai csata kimenetelében mekkora szerepet játszott, hogy a görög és óperzsa seregek ütközetére egy szorosban került sor?)
  • Kereskedelem, közlekedés, szállítás – Meglehet, a légvonalban közelebb eső városba egy magas hegyen át vezet az út, míg egy távolabbiba könnyebb terepen, kevesebb veszéllyel és kényelmetlenséggel megküzdve is eljuthatnak a kalmárok. Utazhatnak, szállíthatnak ugyanolyan járművel, állattal? Vajon melyik városban lesz egyszerűbb beszerezni a forráshelyről származó termékeket? És hol kerülnek többe? 
  • Építészet – Képzeld el, miben különbözhetnek azok az építészeti megoldások, szükséges alapanyagok, melyeket egy Grand Canyon jellegű vidéken kell alkalmazni, azoktól, amikkel egy síksági városka házait húzzák fel? Vajon egy dimbes-dombos falucska épületei megállnák a helyüket Velencében? 
  • És még ki tudja, mennyi minden… (Ha van még ötleted, egészítsd ki nyugodtan a listát!) 

Ehhez a témához kapcsolódóan figyelmetekbe ajánlom az újonnan elkezdett fordítást, amit „Hiteles térképek készítése” címmel találtok. (1. rész - Hegyek)

Jó munkát a játék résztvevőinek és jó olvasgatást a csöndes leskelődőknek! :)

Források:

2018. február 21., szerda