Lapok:

2017. október 18., szerda

Pályázat - 03.

Sziasztok!

Ma 4 új pályázatot is hoztam, szemezgessetek kedvetekre! :)

A lejártakat mindig leveszem majd, így az oldal meglehetősen naprakész lesz. Az egyes kiírásokat pedig a lejárati határidő alapján sorba rendezve találjátok, ezért a sorszámok változhatnak idővel, ha új pályázat kerül ki.
S hogy ne tévedjetek el, ha épp több is szerepel a listán, hogy vajon mit néztetek már meg, és mit nem, ezért mindig a legfrissebb bejegyzéskor újonnan felkerültek mellett külön jelzem, melyik számít újnak. 

Katt a Pályázatok menüpontra!


2017. október 14., szombat

Világdarabok - 02. Téma

Sziasztok!

Eljött az ideje a második témának. (A késésért elnézést, az érintetteknek szóltam külön.)

Nagy örömömre már az első témára is beérkeztek az irományok, sőt, kölcsönös véleményezések is történtek, amit külön köszönök Nektek! :) (Meg mindenkinek, aki néhány szóval értékelte a felkerült munkákat.)

Tehát itt a második téma, amihez ezúttal, ígéretemhez híven, már egy kis segítő szöveg is tartozik. Ezek nem hivatalos kategóriák, talán nincs is ilyen, pusztán saját elgondolásom szerint osztottam fel a lehetőségeket, és ez alapján írok néhány szempontot is, amit szerintem érdemes figyelembe venni.

02. Téma - Értelmes fajok (humanoid és nem humanoid)


1. Emberek

A legegyszerűbb, ám ettől még cseppet sem unalmasabb lehetőség, ha az egyetlen értelmes faj az ember.
Bármilyen világ, akár fantasy, akár sci-fi, felépíthető úgy, hogy csak az emberek értelmesek benne. Ettől ők még nem lesznek egysíkú, homogén csoport, hiszen ha körbenézünk, a földi emberek is különböző rasszokhoz tartoznak, emellett pedig különféle vallási és politikai nézeteket vallanak. És ezek csak a legnagyobb lehetőségek, amik mentén felosztható a sima tömeg. (Erre egyébként más fajok esetén is érdemes ügyelni, hiszen attól még, hogy egy fajhoz tartoznak, ők sem valószínű, hogy egyformák és egyforma eszmékben hisznek, még ha egy kívülállónak ez nem is tűnik fel azonnal.)

2. Humanoid lények

Ide tartozik minden olyan lény, ami "emberszerű". Két kezük, két lábuk van, a szájukkal esznek, az orrukkal szagolnak... Lehet, hogy klasszikusan az orkok csak húst fogyasztanak, az elfek csak növényeket, a törpék meg kicsik és szeretik a sört, de az alapvető életfolyamataik egyformák. Még az aprócska tündéreknek és manóknak is, vagy akár a küklopszoknak. Vagy sci-fi példánál maradva a gunganek is meglehetősen emberiek. Van arcuk, gesztikulálnak, vannak feljebbvalóik, és olyan járműveik vannak, amiket akár egy ember is meg tud tanulni vezetni.

Itt nem csak klasszikus, mitológiai alapú lények lehetségesek - mint mondjuk a az Avatarban a kék, de amúgy emberi felépítésű na'vik -, hanem akár ti magatok is kitalálhattok bármi effélét, és vélhetően a legtöbb fantázia-faj ebbe a kategóriába fog tartozni.
Ebben az esetben is vannak persze átgondolnivalók, hiszen más lehet az élettér, mások az ételek, de például ha nem is beszélnek közös nyelvet, az emberihez hasonló végtagjaikkal mind tudnak mutogatni. Szóval már csak a testfelépítésből adódóan is számos azonos pont akad az emberekkel. Ahogy szokásokkal kapcsolatban is lehet rengeteg eltérés, de sok közös is.

Ami pedig különösen fontos, az a kommunikáció. Ennyire hasonló testfelépítésű lények esetében inkább afféle kulturális különbségek képzelhetők el, mint ami az emberek különböző csoportjai között is fellép. Pl. egy-egy kézjel, gesztus mást jelent egy másik kultúrában itt nálunk, a Földön is, de a mosoly és a sírás vallástól, nemzetségtől, lakhelytől függetlenül ugyanazt fejezi ki. Ráadásul azonos hangadó szervekkel rendelkező lények képesek lehetnek a beszédre és így akár egymás nyelvének megtanulására is.

3. Nem humanoid lények

Velük egészen messzire el lehet menni, és valahol annál nagyobb a kihívás is.

Mi van például, ha szeretnél óriás imádkozósáskákat? Ha ellenségesek a humanoidokkal (ide tartozik persze az ember is), az valahol talán a könnyebbik eset, hiszen viszonylag ritkán, és akkor is behatároltabban érintkezik egymással a két csoport. (Kivéve persze, ha kimondottan olyasmit szeretnél bemutatni, amikor az elvárttól eltérően nem támadnak egymásra.) De még az ellenséges viszony kapcsán is megjelennek olyan átgondolnivalók, mint például a fegyverek, stratégiák és harcmodorok. Amik humanoid lények ellen hatásosak, azok vajon ellenük is?
Ha kereskedelmi vagy egyenesen baráti viszonyban vannak, már sokkal több kérdés felvetődik. Esetleg meg kell oldani, hogy képesek legyenek a hatalmas, négylábú lények közlekedni az emberek utcáin, netalán néhány épületükbe is be kell, hogy férjenek, mondjuk ha tanácskoznak. Vagy az embereknek kell feljutniuk a sáskák magasan lévő üregeibe, ahova amazok könnyűszerrel felrepülnek. Teljesen más étkezési szokások és viselkedési sémák. Mondjuk a sáskák nem értik, hogy lehet úgy szeretkezni, hogy utána nem harapja le a nőstény a hím fejét?
És ismét itt van a kommunikáció kérdése. Hogyan oldja meg ezt két olyan faj, ami nem beszél közös nyelvet, mert a sáskák egyszerűen képtelenek beszélni? (Persze, írhatsz beszélő állatokról, de az egyrészt meglehet, már közelebb áll a mesékhez, másrészt ha maradunk annál a gondolatnál, hogy a fizikai és egyéb törvényszerűségek nem változnak meg ebben a világban, akkor egy sáska egyszerűen képtelen a beszédre, jelen esetben nem értelmi képességei miatt, hanem mert nincs is olyan szájszerve, amivel képes volna erre.) Netalán a sáskáknak van valamiféle gondolatátviteli képességük? Vagy szagokkal, hangokkal oldják meg? Mivel értelmesek, megtanulhatják olvasni az emberi írást, nekik azonban ugyanilyen írásbeliségük biztosan nincs, hiszen nincs mivel fogniuk.
Vagy ha államalkotó rovarokra gondolunk, meglehet, ők képtelenek megérteni az emberi gondolkodás azon részét, ami az individuumra vonatkozik, hiszen őnáluk a királynőn kívül nincsenek egyének, legfeljebb kasztok. Ők az embereket is egyetlen, egységesen hömpölygő bolynak látják, vagy ha mégis eltérést észlelnek, azt netalán devianciának hiszik.

Létezhet akár olyan nem humanoid faj is, ami még ennyire sem hasonlít az emberre. Mondjuk egyáltalán nincs arca, és más az élettere. Víz alatt élő, tenyérnyi kis polipok például. Ott mindezek a kérdések még fokozottabban fennállnak. Feltéve persze, ha egyáltalán kapcsolatba kerül a két faj. Lehet, hogy ők egymás között tudnak kommunikálni mondjuk színfoltjaik megváltoztatásával, akár a tintahalak - bár ők főleg álcázásra használják-, de akkor ezt a kódrendszert az emberfélék ha meg is tanulják, legfeljebb olvasni tudják, produkálni nemigen. Így mondjuk egymással már csak érintkezés útján vehetik fel a kapcsolatot. Egy küklopszot meghívhat egy elf vendégségbe, legfeljebb nem fér be a házába, hanem kerti partiznak. Na de egy ilyen polipot?

De mehetünk még messzebb is. Lehet, hogy teste sincs az általad kitalált fajnak, mert ők mondjuk afféle árnyék-lények? Hogy lehet-e velük kereskedni és mi lenne az áru? Hát ki más tudná jobban kifürkészni az emberek titkait? Na de mi adható nekik cserébe az információkért, mi az, ami az ő szemükben értékes lehet? Gondoljatok például az Érkezés lényeire, ők is értelmesek, de nem valami emberszerűek, gondolkodásukban sem.

Számtalan lehetőség áll fenn, ha be szeretnéd népesíteni a világodat, de ne feledd, hogy ez számtalan kérdést is szül, amit érdemes átgondolnod.

Azonban ami még egy lépésben ez előtti szempont lehet, hogy átgondolod, egyáltalán milyen szerepet szánsz az adott fajnak? Ha gyakran lépnek kapcsolatba az emberekkel (már ha nálad az ember az uralkodó faj egyáltalán), vagy a főfajjal, ha jelennek meg az adott fajnak egyedi képviselői, esetleg fontos szereplői lesznek a történetednek, a részletek átgondolását nem éri meg kispórolni.
De ha csak tömegnek kellenek valahova, vagy csak ritkán bukkannak fel, nincs fontos szerepük, akkor felesleges munka (feltéve, ha nem az a célod, hogy mindent aprólékosan kidolgozz, akár akkor is, ha nincs rá szükség).

Személyes vélemény, hogy bár nagyon csábító tud lenni a lehetőség, hogy minél érdekesebb értelmes fajok létezzenek egy világban, az azonban koránt sem biztos, hogy ettől az a világ, vagy épp könyv, ha azon dolgozol, jobb lesz. Ha a különféle lények csak öncélúan jelennek meg, de valójában emberekkel is helyettesíthetőek lennének, a történet mégsem veszítene az érdekességéből, mondanivalójából, akkor érdemes meggondolni, megéri-e a sok plusz munkát az új fajok kitalálása?

(A nem létező lények egy másfajta felosztásáról később még lesz szó, de arra majd egy másik téma alkalmával kerül sor, ezért ide szándékosan hoztam többféle példát.)

Jó munkát! :)

Példák forrásai:
  • Avatar - film
  • Érkezés - film
  • Star Wars - film

2017. október 13., péntek

Pályázat - 02.

Hejhó!

Látva a lelkesedéseteket, a múltkori pályázatos bejegyzés után, ma hoztam Nektek még egyet. 

Az Aranymosás Irodalmi Válogató 7. alkalommal kerül megrendezésre. (részletek a linkre kattintva)

Célja, hogy publikálási lehetőséget biztosítson tehetséges magyar szerzőknek, ráadásul külön pályázatot ír ki kezdőknek, és azoknak, akiknek már jelent meg országos terjesztésű regénye. Vagyis, itt a hozzád hasonlókkal leszel összemérve, s nem olyanokkal, akik mögött már évek tapasztalata és kiadott munkák sora áll. 

Jeleztétek, hogy örömmel látnátok még pályázatokat az oldalon, ezért úgy döntöttem, érdemes saját helyet kapniuk a blogon belül, amit egy új menüpontban meg is találtok.
Olyan pályázatok kerülnek fel ide, amik lehetőséget adnak rá, hogy saját, kitalált világotokban írt munkáitokkal nevezzetek. Tehát vagy kimondottan feltétel is lesz ez, vagy, mint az Aranymosás is, kellően tág feltételeket szab meg ahhoz, hogy ilyesminek is helye legyen benne. Műfajilag bármit kiteszek, legyen az sci-fi, fantasy, mese. (Fanfictiont azonban ne keressetek itt, mert ennek a blognak a célcsoportjába azok nem tartoznak bele.)

További részletekért nézzétek meg az új menüpontot!

Sok sikert a nevezőknek! ;)


2017. október 12., csütörtök

Pályázat - 01.

Sziasztok!

Tegnap Zsazsi mutatott egy pályázatot, ami talán Titeket is érdekelhet. Ugyan már csak nagyon kevés idő van a határidőig (okt. 15. éjfél), de hátha valakinek már van kész munkája, ami megfelel a feltételeknek, vagy van ideje a hétvégén alkotni.

A részletekért katt ide: Libellus Magazin novellapályázata

Zsazsi, köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelem! :)


2017. október 5., csütörtök

Világdarabok 01. - Brukú

A csatát megnyerheted, de a háborút nem


Kategória: akció, középkor


A nehéz vaskapu lassan nyitódik ki előttünk, beengedve a hajnal első álmos sugarait a kapu aljba és a vár udvar egy kisebb részébe. Mindegyikünk álmosan ül a lován, taplig felöltve a keresztes lovagok súlyos láncvértjét, szoros sisakját, kétkezes karját, és bámuljuk, ahogy a vizes -és ételes kocsikon kicsapódott pára meg-meg csillan a fényben. A legelöl álló füttyent egyet, amitől megindul a több, mint húsz embert számláló csoportunk, és elindulunk a szokásos utunkon, hogy a zarándok helyeken felállított pihenőket feltöltsük.

A sort zárva lovagolok át a kapun, ami lassan elkezd visszacsukódni mögöttem. Friss, harmatos levegő üti meg az orrom, ahogy a bozótossal tarkított pusztára lépek. Érezni még az éjszaka hidegét, de már észrevenni a nap perzselő melegét is a hátunkon. Csend van. Alig néhány tücsök ciripel félénken, amit szinte azonnal el is nyom a szekerek zötykölődése a kavicsos talajon, a lovak patáinak puffanásai és a fegyverek halk zörgései. Bódító a még fáradt agyra, mert hamar monotonná és egyszersmind álmosítóvá válik.

Ekkor erős, súgó hanggal átszeli valami a levegőt, ami aztán egy erőteljes puffanással megáll előttem valahol. Felkapom a fejem, de túl későn veszem észre az előttem lovagoló katona ernyedt testét és a mellkasából kiálló kést.
- Megtámadtak minket! – ordítom gondolkodás nélkül. A szíven egyből hevesen kezd kalapálni, amitől az adrenalin valósággal felrobban az ereimben és szétveti az izmaimat energiával. Minden figyelmem a tájra összpontosul, miközben előrántom a kardom. Mozdulatomat épp csak követi mindenki, amikor egy nagyobb csapat arab kitör a bokrok fedezéke mögül és nekünk támadnak. Minden irányból barna, bő tunikát, és a koszos arcuk nagyrészét elfedő csadort hordó férfiak lepik el
 a tisztást.

Eluralkodik a káosz. A gyalogosok szét szóródva rontanak nekünk, akik a rakomány körül haladunk. A lovakat veszik célba elsőként és igyekeznek ledöfni vagy elmetszeni a lábaikat. A szürke jószág megfeszül alattam a félelemtől, de még mielőtt megbokrosodna, megrántom a kantárt, hogy két lábra emelkedjen, és rugdosni kezdjen a mellső patáival. Szerencsére eltalálja az egyik ellenséget, halálos sebet ejtve a halántékán. Még a földre sem rogy, egy másik arab ugrik a helyébe és azonnal döf a szablyájával. Hárítom egy jól irányzott csapással, amire újabb és újabb döfés a válasz. Kivédem az ütéseit, de nem hagy időt viszont támadni. Hátrébb araszolok a lóval, kisebb teret nyerve ezzel közöttünk. Kiveszem a lábam a kengyelből, és amint közelebb lép, bele rúgok. Megszédül, kiesik a kezéből a fegyver, én pedig lehajolok majd egy gyors mozdulattal elmetszem a torkát.

- A szekerekhez! - halljuk a sietős utasítást. Ekkor nézek fel először azóta, hogy ránk támadtak: az egyhangú tisztást immáron elszórtan emberek és lovak ernyedt, szét kaszabolt hullái borítják, amik között a vér lustán csörgedez, és betölti az egyre forróbb levegőt a jellegzetes fanyar szagával. A varjak is megjelentek a fátyol felhős égen, hogy lassú, türelmes köröket leírva figyeljék, az életben maradt lovagok elszánt küzdelmét, ahogy szembe szállnak a többségben lévő arabokkal, akik képesek ledönteni lovastól egy lovagot és lerohamozni, képesek puszta kézzel ráugrani az ellenségre és a földre vinni vagy a vizes hordókra mászni és ész nélkül kilyuggatni azt csak azért, hogy elpusztítsák a rakományt szállító szekereket, bármi áron.

Egyszerre mozdulunk: több emberrel a szekerek körű csoportosulunk, míg a többi, még életben maradt keresztes lovag elénk sorakozik fel. A rakományt nehezen szedtük össze azokból a kevés adományokból, amikből mi is gazdálkodunk, az ellenség pedig látszólag tisztában van ezzel. Az arabok nem foglalkoznak azzal, hogy taktikát váltottunk, ismét teljes erővel nekünk rontanak. Ki a szablyáját hajítja felénk, ki megpróbál oldalról megtámadni, míg akad olyan is, aki a lovat próbálja kiszedni a másik alól és elbitorolni. Ezzel a csata a mérleg rossz nyelvére billen: kevesen maradtunk csak életben, teljesen kimerültünk a harcban, minden porcikánk lángol a fájdalomtól és a kemény nyeregtől alig bírjuk megülni a lovainkat.
Ekkor azonban, mintha néma imáink válaszra találtak volna, kivágódik a vár ajtaja és a várban tartózkodó összes lovag ki özönlik rajta. Hiába nézzük végig fellélegezve, ahogy a még élő arabokat letarolják tudjuk, hogy az arabok nem ok nélkül támadnak meglepetés szerűen és ennyire nyiltan ennyicske emberrel. Itt valami hatalmas dolog van készülőben.


2017. október 3., kedd

Segítő kérdések fantasy világ építéséhez - I./1. rész

Az előző cikkben egy kedvcsinálónak szánt tartalomjegyzéket láthattatok, melyről azt ígértem, hamarosan átgondolandó kérdésekkel egészülnek ki az egyes pontjai. Meg is érkezett az első rész, ami egyben segítség lehet azoknak, akik már jelentkeztek a Világdarabok játékra, és azoknak is, akik még csak tervezik. ;) 

A teljes listát itt találjátok.

I. A világ

        1. Alapok

Mások a fizikai és a természeti törvények ebben a világban, vagy ugyanolyanok, mint a való életben? 
Hogyan illeszkedik ebbe a mágia? 
És a mágikus lények?

Úgy általánosságban ez egy földszerű világ? 
Vagy egy “alternatív Föld”?

Van több különféle emberi faj? 
Illetve vannak-e nem-emberek is, például elfek vagy törpék?  
Hogy viszonyul ezen világ kulturális és etnikai sokfélesége a valós világhoz?

Mennyi ideje élnek emberek ezen a világon? 
Itt fejlődtek ki, vagy valahonnan máshonnan vándoroltak be?

Hány ember él ebben az országban?
Hogy viszonyul ez a világ teljes népességéhez?
Mi tekinthető kisvárosnak / nagyvárosnak / központi városnak a lakosok számában kifejezve?

Mi a mágikus erő forrása: az istenek, a világ “manája” (mint Larry Niven “Warlock” történeteiben), az emberek akaratereje vagy a mágiahasználó életenergiája? Vagy valami egészen más?
A mágia egy kimeríthetetlen erőforrás?
Ha a mágiahasználónak saját akaraterejéből, életerejéből vagy józanságából pótolja ezt a varázserőt, milyen hosszútávú hatásai lesznek az egészségére és/vagy stabilitására?
 A különböző fajok más-más forrásból nyerik a varázserejüket, vagy mindenki ugyanazt használja?

2017. október 1., vasárnap

Világdarabok 01. - Henna

Alternatív Föld


Több évezreddel később, a jövőben járunk, azonban az emberiség nem a fejlődés, hanem a bukás útjára lépett, így az általunk ismert mai világnak nyoma sem maradt már.

Először lassan, majd egyre gyorsabban pusztult el minden, és a Föld alapjaiban változott meg. Viharok, földrengések és árvizek tomboltak és azok, akik valamilyen csodával határos módon túlélték a csapásokat, járványokba vagy a féktelen pánik okozta emberi kegyetlenségbe haltak bele. Az emberek száma drasztikusan lecsökkent. Idővel már nem jelentettek semmit az eltelt évszakok, hónapok, napok, így az évek számát sem követték nyomon.

Aki élt, nem talált már jót és szépet. Nem ismerte a nevetés hangját, a virágok édes illatát, a szerelem vakságát vagy a barátság erejét.

Nem volt többé olyan, hogy „majd holnap”. Napról-napra, percről-percre, lépésről-lépésre. Csak ez létezett. Reggel felébredve azért imádkoztak, hogy aznap álomra hajthassák fejüket, éjjel lefeküdve pedig azért, hogy másnap ne keljenek fel.

Füstös, bűzös, nehéz volt a levegő.

Poros, száraz, terméketlen a talaj.

Mérgezett, savanyú, szürke a víz.

A tűz azonban tombolt, tündökölt és pusztított teljes erejével!

A még élő emberek a Természet Tisztogatásának nevezik a kort, amikor minden ismert elpusztult és minden ismeretlen életre kelt.

A nyomorult világ túlélői nem tehettek mást, imádkoztak. Jajveszékelve vagy némán, reményt vesztve vagy éppen azt megtalálva, de kezüket újra és újra az ég felé tárták és kérték Istent, az univerzumot vagy bárki mást, hogy segítsen, vessen véget a szenvedésnek.

Az imádság némán is hangos. Idővel a könyörgést meghallották az Istenek, és alkut ajánlottak.
- Ember! Haldoklásodért Te magad vagy a felelős! Oly nagy gonddal ügyeltél rá, hogy házad takaros és szép legyen, miközben nem vetted észre, hogy ezzel valódi otthonodat mérgezed. A bolygó, a természet halála egyben a tiéd is. Halljuk szavaidat, mely könyörgésről és szenvedésről árulkodnak. Ígéreteket és fogadalmakat teszel, de ezek csak akkor érnek számunkra valamit, ha tetteidben is megmutatkoznak. Esélyt kapsz hát, hogy cselekedj! Életet lehelünk beléd és otthonodba, mely egészen addig kegyes lesz hozzád, amíg nem leszel túl kapzsi. Ám halandóként esendő vagy és könnyen rossz útra tévedhetsz, ezért tetteid felügyelőjeként Lovagokat küldünk, kik fentről óvják békédet. De jól vigyázz! Kegyünk nem csak neked szól! A természet mely legutóbb áldozatoddá vált, ezúttal erősebb lesz a Védelmezők által. Új világban kell élned, melyben ismét megismerheted a jót. Ám ha a Te szíved a sötétségbe húz, akkor elpusztulsz!

Az ember imádságba foglalta újabb ígéretét, és elfogadta a felkínált új esélyt.


Ezzel vette kezdetét a most ismert világkép kialakulása. Eddig ismeretlen lények merészkedtek elő a föld alól, az erdők mélyéből, a tengerek fenekéről az Istenek hívó szavát hallva. Még nem is létező, új fajok születtek a legkülönbözőbb keveredésekből. És az ember, aki időtlennek érezte magát a bolygón rádöbbent, hogy valójában ő csak gyermek, aki naivan tekintett környezetére és túl hamar akart felnőni.