Lapok:

2017. december 13., szerda

AJÁNDÉK ÍRÓKNAK

Sziasztok!

A Decemberi hírekben egy különleges meglepetést ígértem nektek. 

Elkészültem a karácsonyi ajándékkal, amit szeretettel hoztam minden írópalántának (-fácskának, -kaktusznak, -epifitonnak). Bár még nincs karácsony, de hogy nekem legyen időm előtte még nyugodtan készülődni, nektek pedig majd ahogy lehetőségetek engedi, megnézegetni, ezért most adom át az ajándékot.


Remélem, olyan hasznosnak fogjátok találni, amilyennek szánom! :) 

S mivel csak másfél órája múlt el december 13., így egy Luca napi mesével is szeretnék kedveskedni nektek. Számomra már évek óta nagyon fontos ez a kis történet, amit egyszer egy gimnazistákból álló diákcsoporttal adtunk elő sérült gyerekeknek. Utána pedig már én vittem el a táborozós gyerekeimnek. Azóta minden évben megnézem Luca napján.


Békés adventi készülődést és áldott karácsonyt kívánok Nektek! :)

Lia


2017. december 11., hétfő

Pályázat - 05.

Sziasztok!

Találtam különleges pályázatot, ami eltér az eddigiektől: rövidfilmeket és forgatókönyveket várnak a kiírók.

Ha kipróbálnátok magatokat magad ilyesmiben, kattintsatok ide!

2017. december 7., csütörtök

Decemberi hírek

Szervusztok!

Akik gyakrabban látogatják a blogot, már bizonyára észrevették, hogy az elmúlt héten nem történt frissítés és a legutóbb esedékes téma sem került fel a játékba

Beszéltem a jelenlegi játékosokkal, és végül úgy döntöttem, hogy az új feladatok eztán havonta fognak felkerülni.
Az eddigi írásokon látszik, hogy szép, egyáltalán nem összecsapott munkák, amikbe az íróik időt fektettek. És bizony nem is rövidek. Ezért, hogy legyen idejük elkészíteni őket, s nekem is kitalálni az új témákat, ritkábban fogok újakkal jelentkezni. Idén már nem kerül ki másik, a korábbi témákból lehet szemezgetni, ha még írni támad kedvetek. (Azért azt nem ígérem, hogy a következő január elsején kint lesz. Mással leszek akkor elfoglalva. O:) )
Remélem, így a játékosok is nyugodtabban készülni, és talán mások is előbb kedvet kapnak csatlakozni. :)

Bizonyára nem vagyok egyedül a helyzettel: Elért a december! :D Készülök a karácsonyra, díszeket gyártok, ajándékokat vadászok. Szóval most kicsit ritkábban fogok jelentkezni, idén már nem sok újdonság kerül ki, valószínűleg már csak a díjak cikkeit írom meg. 

Mindeközben pedig készülök nektek egy meglepetéssel! ;) (Vagy karácsonyra, vagy januárra várhatjátok, mert még sok munka van vele.)


Olvassatok és írjatok sokat, de főleg legyetek sokat a családotokkal, barátaitokkal! :)

Kellemes adventi készülődést kívánok Nektek! :) 

Lia


2017. november 30., csütörtök

Világdarabok 03. - Brukú

A vihar előszele


A kantin, ahol összegyűltünk egy keskeny, hosszú terem, aminek a szürke szikla falain csupán egy-egy, a Templomos Lovagok egyre inkább ismert zászlaja lóg, jónéhány kovácsoltvas gyertya-és fáklytartó társasáságban. Az asztalok és székek keményfából vannak faragva, mellőzve a cicomát és a kényelmet.  Az egyik ilyen asztalt köré csoportosultunk.
Miután elmondtuk, hogy mi történt előző este, mindenki egyszerre kezd el beszélni:
- A zarándok úton csak úgy eltűnt egy stáció...
- A városban a templom ablakait kiverték...
- A másik várban megbokrosodtak a lovak és több szolgálót is megsebesítettek...
- Én lépteket hallottam egyik este a folyosóról....
- Elég legyen! - csap az asztalra a kupájával  Arden, amitől egyből csend lesz. - Ezek szerint nem véletlen esetekről van szó. - ahogy körbenéz a hosszú, őszes szakássa kileng a mellkasán.
- Hogy volna véletlen, hogy eltűnik egy, egy tonnás stáció? - lendíti magasba kesztyűs kezét a terem végében álló, mindig haragos képű Hector.
- Nem lázadtak eddig az arabok.. - hallani az asztal másik szélén élő, sebhelyes fejét gondterhelten támasztó Erec félhangos elmélkedését.
- És ha nem lázadás? - kérdezem.
- Akkor minek nevezed a rongálásokat? - hallani egy másik, rekedtes hangot a hátam mögül, mire az egész teremben rosszindulatú morgás söpör végig.
- Küldjünk ki egy felderítő csapatot. - jön a hirtelen ötlet a terem másik végéből.
- Akkora távra? Há' nem vót rajtad még eleget az a nehéz páncél? - utasítja el szinte egyből Gorre, közöttünk a legidősebb, aki mindig Arden mellett ül az asztal főnél.
Kisebb suttogás támad, amiből egyaránt kihallani az ellenkezést és az egyetértést.
- Kapnak lovat... - kiabál be végül egy vékony hang.
- Az akkor is több napi út oda-vissza - tart ki továbbra is az igaza mellett Gorre.
- Jól van. Akkor javaslatokat kérek - zárja le a vitát Arden mielőtt beleinna a kupájába.
- Kettőzzük meg az őrséget a várakban és a városban is. - tanácsolja Hector. 
- Nem-nem-nem-nem - hadarja másvalaki a hátam mögül - Sokan vagyunk, de ehhez nem elegen.
Ezzel azonban zsákutcába értünk. Nincs több lehetőségünk, mint kilovagolni és a sziklás résznél lévő arab várost leelenőrzni.
- Akkor ez eldőlt. Bodwyn, - mutat rám Arden miközben feláll - szedj össze tíz fős csapatot és két óra múlva indultok.
A fitatal lovak hatalmas lendülettel indulnak meg, ahogy kitárulnak a nehéz fakapuk. Úgy húznak előre, mintha nem lenne akadály a sok helyen süppedős homok, sem pedig a nyergekre aggatott vizes kulacsok, ételes batyuk, könnyített palyzsok és szúrós pokrócok.
Szinte percek alatt megteszünk több száz métert, ezért kényelmesen a nyeregbe ülve hátra fordulok, hogy szemügyre tudjam venni a vár mögött terebélyesedő hatalmas várost:

A vaskos, ormótlan várfal ellenére jól látni a város közepén magasra nyúló kincstár és raktárak ívelt tetejét, a mellettük lévő pék, kovácsműhely és kocsma masszív nádtetejét, a templom túlzóan ívelt kupolájával együtt. Egyedül a város szélére szorult lakónegyed nem bukkan fel, ugyanis az egyszintes, lapos tetős házak nem nyúlnak túl a várfalon. A város már megszokott zaja idáig is elhallatszik: az ökrök által húzott szekerek hangos zötykölődése, a piac erőteljes moraja vagy a kovácsműhelyek fülsértő dübörgései. Ám ahogy balra kanyarodunk, és célba vesszük a horizonton lomhán nyújtózkodó sziklákat, az összes zaj és nesz elhal egy pillanat alatt, míg nem csak az arabokról, a lovakról, a gyakorló téren szerzett tapasztalatokról való beszélgetés marad közöttük.

Az út felét tesszük csak meg mielőtt leszállna az éjszaka. Nem verünk tábort, csak egymásköré gyűlve leterítjük a pokrócainkat a homokba és azon elfeküdve próbálunk meg pihenni. A lovaknak ételt és italt adunk, magunk is eszünk egy keveset majd kijelölünk két embert az őrködésre.

A hajnal első sugarai előtt már úton vagyunk. A forróság miatt egyre kevesebbet beszélgetünk, még a mellettem lovagoló Gail is néma, pedig neki aztán mindig van mondandója. A lovak, ellenben velünk, rendesen tudtak pihenni az éjjel, így délutánra végre felbukkannak a dombok sziklás szélei.
- Istennek hála.  – mondja ki egy érces hang mögöttem azt, amire mindannyian gondolunk mielőtt felcukkolva a lovakat olyan gyors vágtába csapunk, hogy valósággal beleugrunk az árnyékokba. Újabb pihenőt tartunk itt: a víz mostanra már folyik rólunk, forrónak érezzük már a vállainkat nyomó láncinget, a jószágok pedig kimerülten zihálnak. Miután mindenki ivott és megmosta az arcát, gyalog indulunk tovább.

A vöröses sziklák teljes káoszban törnek elő a földből: hol hegyesen merednek a tiszta ég felé, hol járható, lankás utat alkotnak, míg másutt összezárnak és kicsi, megközelíthetetlen szurdokot hoznak létre. A lenge szél, ami eddig forrón simogatta az izzadt bőrünket, most hangosan sípol, ahogy átpréseli magát a csúcsok és hasadékok között, még elviselhetetlenné téve ezt a helyet.

Lassan haladunk, így az estét itt töltjük. Most én jelentkezem az őrködésre. Az egyik kiálló szikra darabra ülök, távolabb a többiektől. Nappal egész messze ellehetne látni, ám az éjszakák korom sötétek, és az eget fényesen pöttyöző csillagok sem adnak elegendő fényt, bármennyire is mutatnak csodálatosan. A törékeny csendet csak egy-egy távoli neszezés, kaparászás vagy vadkutyák vonyítása töri meg, amik hamar el is hallnak, magamra hagyva a saját lézgésem egyeletes ütemével.

Kora reggel két ember itt marad őrizni a lovakat, míg mi, többiek gyalog tesszük meg a maradék mérföldeket. Az utolsó meredek dombot is megmászva azonban nem azzal találjuk szembe magunkat, amire egész eddig készültünk:

A sziklák lábába mélyedő kicsi vájogházak, amik egy-egy családnak éppen kényelmes otthont nyújtanak üresen állnak.
- Hogy lehetséges ez? – suttogom döbbenten: a legutolsó értesülésünk szerint ugyanis jó pár napja még itt voltak az arabok...
Ekkor azonban egy halk, csörömpöléshez hasonló zaj üti meg a fülünk. Meglapulunk mielőtt egy szó nélkül szétvállnánk és eltűnnénk a sziklák között.

Kisebb keresgélés után rátalálok egy viszonylag lankás ösvényre, amin lemászva két, a sziklás hegyek árnyékát élvező ház közé jutok. A rücskös falak azonban olyan közel vannak egymáshoz, hogy amint teszek pár lépést előre, a láncvértem mélyen megkarcolja a falat. Aprókat lélegezve, lábujjhegyen sikerül csak átpréselnem magam és eljutni a házak sarkáig. Szemben egy újabb ház áll, aminek egyik oldalát majdnem teljesen eltakarja a leszakadt, kopottas fehér ponyva, amit valamikor napellenzőként használtak. Kihasználom ezt a lehetőséget, és besietek mögé. Ekkor azonban újra hallani a zajt, ezúttal közelebbről. Gyorsan elhal, de ez is elég ahhoz, hogy rájöjjek, arrébb gurult valami. Pár percet kivárok aztán kilesek: a rendezetlenül épült házak között vadul kacsázó utcát teljesen belepte a széthajigált szemét, kint hagyott agyagedények, kézzel szőtt kosarak és székek, amik között a homok egyre vastagabban és vastagabban látszik megtelepedni.

Valamit már pedig elhajított valaki, szűkül össze a szemem gyanakvón, amikor pár házzal arrébb egy kosár gurul ki az útra. Tudtam, vigyorodom el elégedetten, majd megkerülöm a házat, hátha többet látok anélkül, hogy el kéne hagyni a biztos helyemet. A kicsi vályogház hátsó, szedett-vedett ajtaján túl azonban nem újabb házakat látok, hanem egy kisebb, sziklákkal lerakott placcot, aminek a közepén egy gizda, fiatal fiú kotorászik a megmaradt edények és az egyik házból kiszórt ládák között. Miközben keresgél folyamatosan a tájat kémleli, és hol a ránézésre nagy méretű burkát igazgatja a fején, vagy a vállán lógó íjat, ami folyton lecsúszik a keskeny válláról. Senki más nincsen vele. Neki vetem a hátam a falnak és még mielőtt köröznék a vállaimmal bemelegítés gyanánt, megpillantom Gailt az egyik szomszédos háznál. Bólintok aztán a háta mögé nézve ő is bólint.
Előre törünk: magunk elé húzva a pajzsokat körbe vesszük a fiút, aki annyira meglepődik, hogy nem hogy felsikoltani is elfelejt, de még a hátán lógó íjról is megfeletkezik.

- Hol vannak  a többiek? – szegezi neki a kérdést Gail, minden bevezető nélkül.
- Nem késő ezt a kérdést feltenni, ser? – kérdez vissza pöszén – Talán ha kihúznátok a fejeteket a fényes páncélba bújtatott seggetekből, már felfogtátok volna, hogy vihar közeleg.
- Honnan van az íjad? – veszem án én a szót, hátha több sikerrel járok, ám a fiú csak oldalra dönti a bekormozott arcát majd gyűlölködve végig mér minket.
- Azt hitted hagyjuk, hogy megfertőzzétek a város és a világot a keresztány hitetekkel? – válaszol kérdéssel ismét majd hirtelen szembe köp. UWAINE, a mellettem morogva ácsorgó pocakos lovag erre tőrt ránt és a fiú torkának szegeti a végkony pengét. Az ellenséges kamasz azonban ahelyett, hogy összerezzenne egy ismeretlen nyelven motyogni kezd az orra alatt. A szemei kimerevednek, eltűnik belőle a fény és csak bámul maga elé, pont mint az arabok első támadásánál, amiket láttam rajtuk. Földbe gyökerezik a lábam a félelemtől, csakogy a homok hirtelen hullámozni kezd alattunk. A pajzsok alkotta fal felbomlik, Uwaine kezéből kiesik a tőr, többen pedig elesnek, ahogy elkezd beszippantani a homok mindekit.
A futóhomok egészen a térdünkig magába szív, amikor megérzem az erős rozmaring illatot, ami az éjszakai őrködés óta nem tisztul az orromból. Felnézek. A fiúnak azonban már csak a fürge sziluettjét látom, ami egyre inkább eltávolodik a sivatag felé.
A homok megkeményedik, mi pedig kiássuk magunkat belőle. Döbbenten összenézünk: direkt volt itt az a ficsúr...
- Szétválunk, - adom ki a parancsot mután összeszedtem magam – ti öten a városban mentek, mi pedig visszamegyünk a várba riadót fújni.

Egy szó nélkül a lovakért rohanunk, utána szétválnak útjaink.


2017. november 28., kedd

Segítő kérdések fantasy világ építéséhez - II./2. rész

A cikksorozat nulladik részében egy kedvcsinálónak szánt tartalomjegyzéket láthattatok, melyről azt ígértem, hamarosan átgondolandó kérdésekkel egészülnek ki az egyes pontjai. Megérkezett a második témakör második része, ami egyben segítség lehet azoknak, akik már jelentkeztek a Világdarabok játékra, és azoknak is, akik még csak tervezik. ;) 

A teljes listát itt találjátok.

I. Fizikai és történelmi jellemzők

        1. Éghajlat és földrajz

Befolyásolta az emberi tevékenység az éghajlatot, a tájat, stb, a különféle területeken? Hogyan? (Pl. A Szahara növekedési ütemét fokozta a túlzott gazdálkodás.) Ha ez egy alternatív Föld, az “alternatív” rész megváltoztatja a meglévő hatásokat? (Pl. Ha nincsenek emberek Észak-Afrikában, a sivatag valószínűleg lassabban terjeszkedik.)

A Földtől való különbözőség (több nap, hold, stb.) hogyan befolyásolja a klímát az egyes térsékegben?

Mekkora földterület található az egyes egyenlítői, mérsékelt és hideg éghajlati öveken?

Megjegyzés: a klíma hatással van a tájra az erózión és az időjáráson keresztül; valamint a növények és az állatok eloszlására, illetve a talajképződésre is. Következésképpen ez meghatározza, milyen növények termeszthetők, és melyek nem, milyen állatok élnek meg és milyenek nem ezen a környéken, milyen ruhákat kell viselni az időjárás ellen, és hogyan, miből épülnek a házak. A téli fagy és a tavaszi olvadás megváltoztathatja az utazási lehetőségeket, mivel a vízi utak befagyhatnak, vagy a folyó mentén lévő területek a megáradt víz alá kerülhetnek, ezáltal az adott utak járhatatlanná válnak Az időjárás az elérhető sportokat is befolyásolja, ilyen például a síelés. Összhangban vannak ezek a dolgok azzal, amit a klímáról mondtál az egyes helyeken?

Hol húzódnak a főbb hegységek? Folyók és tavak? Sivatagok? Erdők, trópusok és egyebek? Füves puszták és síkságok?

Ha vannak kitalált állatok (pl. sárkányok, egyszarvúak, egyebek), hogyan illeszkednek az ökológiába? Mit esznek? Mekkora élőhelyre van szükségük? Bárhol megélnek, vagy elengedhetetlen számukra egy bizonyos éghajlatú, adott terepviszonyokkal rendelkező terület? Intelligensek és/vagy képesek varázsolni, beszélni, stb.?



2017. november 25., szombat

Pályázat - 04.

Sziasztok!

Kaptam egy igazán érdekes pályázatot, ami most fel is kerül a listára. Köszönöm, Zsazsi!

Emellett hoztam egy regénypályázatot is, amire sajnos csak most bukkantam rá, így ha valaki csak most kezdi a regényét, valószínű, hogy kevés lesz az idő. De ha már folyamatban van, még van 5 hónapja befejezni és javítani.

Pályázatok

Sok sikert, és ha pályáztok, írjátok meg lent, hogy drukkolhassak! :)

2017. november 21., kedd

Világdarabok - 06. téma - Éghajlat

Sziasztok!

A korábbi, földrajzi témájú részben már esett szó a kontinensek elhelyezkedéséről, s arról, miként érinti ez az adott terület éghajlatát. A mostani téma ezt boncolgatja tovább. 
Hogy írásotokban a teljes világotokat mutatjátok be, vagy csak egy bizonyos területet - mondjuk azt, ahol a történeted játszódik -, az rajtatok áll. Tudjátok, csak kreatívan. ;)

06. téma - Éghajlat

Az éghajlatok változatosságának legalapvetőbb oka a bolygó gömbszerű alakja, ami miatt a Napból érkező sugarak nem egyforma beesési szögben érik a felszínét. Ez ismét olyan dolog, amit, ha a te bolygód eltér a mi Földünktől, már egyénileg kell továbbgondolnod, de jó alap hozzá saját élőhelyünk.

Fontos megjegyezni, hogy az éghajlat nem egyenlő az időjárással, bár az utóbbi nagymértékben függ az előbbitől (is.) Az időjárás az idő napszakonkénti változása, míg az éghajlat az egész rendszer, ami a földrajzi elhelyezkedésből adódik.

Az éghajlatot és az időjárást ugyanaz a négy tényező határozza meg:
  • napsütés (ez befolyásolja leginkább)
  • szél
  • csapadék
  • hőmérséklet
Emellett beszélhetünk még éghajlatot alakító tényezőkről is:
  • az Egyenlítőtől való távolság
  • az óceántól való távolság
  • a tengerszint feletti magasság
Azonban még a mindezek által kialakított éghajlat sem egységes. Befolyással lehetnek rá a ciklonok, a közelben futó vízi áramlatok, de akár maga az ember is. A magas hegyek pedig külön szívfoltot és befolyásoló tényezőt jelentenek.

Földünk éghajlati övei:

(Ezek szerencsére annyira sokszínűek, hogy gyakorlatilag bármilyen más bolygót - pl egy napjához közelebbi bolygón felnagyíthatjuk és kiterjeszthetjük a forró éghajlati öv területeit - kigondolhatunk belőle. Csodálatos helyen lakunk! ^^ )
  1. Hideg éghajlati övezet
    • Az állandóan fagyos éghajlat
    • A tundra éghajlata
  2. Mérsékelt éghajlati övezet
    • Tajga éghajlat
    • Száraz kontinentális éghajlat
    • Nedves kontinentális éghajlat
    • Óceáni éghajlat
    • Mérsékelt övezeti monszun éghajlat
    • Mediterrán éghajlat
    • Mérsékelt övezeti sivatagi éghajlat
  3. Forró éghajlati övezet
    • Egyenlítői éghajlat
    • Szavanna/Átmeneti öv
    • Trópusi sivatagi öv
    • Trópusi monszun öv

De mielőtt komplett földrajz órát tartanék nektek, megmutatom a forrásokat. Persze, ezek még elég alapok, de annyinak is szánom, gondolatébresztőnek. Ezek mentén már bárki könnyen tovább kutakodhat, akár komolyabb oldalakon is.

További várható témák (csak hogy tudjatok tervezni, és hogy lássátok, a mostanit még egy tágabb témának szánom ;) ):
  • Évszakok
  • Időjárás